Kamasz énem a szekrénybe zárkózva nőtt fel, azt hitte, hogy Clive Barker az egyetlen nyíltan meleg ember, aki a kedvenc műfajommal, a horrorral foglalkozik. Szerencsére tévedtem, és az LGTBIQ+ szereplők jelenléte a fantasztikus filmben a története során mindvégig állandó volt, az elmúlt évtizedekben pedig csak tovább erősödött. Amellett, hogy a kollektív képzelet részévé váltak, a gótikus irodalomból származó filmes szörnyek, mint Drácula, Frankenstein teremtménye vagy Mr. Hyde, a queer ábrázolás első példái közé tartoztak a filmvásznon, mindig a mássághoz, a furcsához és mindahhoz kapcsolódva, ami szembement a heteronormativitással. A negatív klisék túlsúlyától --pszichopata hajlamú leszbikusok, vérszomjas biszexuális vámpírnők, női ruhába öltözött gyilkosok és még hosszan sorolhatnánk-- a sokszínűség teljes elfogadásáig a Scream Queer széles körű áttekintést kínál az LGTBIQ+ reprezentáció alakulásáról a fantasztikus műfajban több száz film elemzésén keresztül, miközben feldolgozza a traumákat és elmeséli annak a személyes élményeit is, aki e sorokat írja: egy horrorfilmek megszállottja buziét.